Hogyan tanítsunk go-t?

Innen: Go Wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen 194.176.224.33 (vitalap) 2005. június 6., 10:54-kor történt szerkesztése után volt.
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

Ezen oldal célja, hogy azokat segítse azokat, akik gót oktatnának, de nem nagyon tudják, hogy hogyan is kezdjenek hozzá. Valamint, hogy megkritizáljuk / megbeszéljük, hogy ki, mit csinál jól / rosszul.


Én mindenkivel úgy kezdtem, hogy elmondtam a szabályokat, esetleg játszottunk egy-két atari go-t. Majd egy-két 9x9-es partit. Mindenki megkapta házifeladatnak, hogy játsszon 100 partit az IgoWin-nel. Aztán játék közben, ha előjött egy-két tipikus hiba, azt megmutattam, hogy hogyan kellett volna lépni. Ezenfelül minddenkit buzdítottam a KGS-en való játékra és kb. ennyi. Nem valami összeszedett tananyag, de van akit sikerült így megtanítanom játszani.

--Stone 2005. március 30., 08:45 (CEST)


A szabályok megismeréséhez nagyon ajánlom a Az Interaktív Út a Góhoz címet.
Aki játék helyett (vagy mellett) szívesebben fejlõdik feladványok megfejtésével, annak meg Koreai Problem Akadémiát ajánlom.

Volt szerencsém egyszer egy elõadást meghallgatni a go-tanításról. Ott, a japán elõadó, nagyon hangsúlyozta, hogy a lehetõ legkevesebb szabályt mondjuk el az elején, és menetközben, amikor felmerül, akkor elég pontosítani. Ilyenek például: a ko, a seki; vagy nem kell a go-val való ismerkedést elejét elbonyolítani az valódi szem/hamis szem, meg az elpusztíthatatlan alakzat szemléltetésével.

Szerintem érdemes hangsúlyozni a kezdõknek, hogy nem fontos annyira az elején sokat gondolkodni, mert elmegy a sok idõ, és valószínûleg ugyis rosszat fog lépni. Egy nagytáblás parti ne tartson tovább 30-45 percnél. Valami olyasmit sugallnak a japánok, hogy ha sokszor elköveted azt a hibát, akkor egyszer csak képszerûen (pattern-ként) megmarad benned, és legközelebb már ösztönösen jót, jobbat fogsz lépni.

enel


Alapvetően egyetértek enel megjegyzésével szerintem is érdemes az elején inkább pörgetni a játsztmákat, és nem sokat agyalni rajtuk. Talán a legfontosabb dolog, hogy sok-sok tapasztalatot szedjenek össze azok, akik most ismerkednek a játékkal. Én a minnél több 9-es partit szoktam javasolni, és az én tapasztalaim szerint ez baválik... Abban látom talán az előnyét, hogy a közvetlen harc, és annak kimenetele könnyebben érthető.

Sohasem próbáltam, de egy érdekesnek igérkező módszert olvastam valahol a stratégiai érzék fejlesztésére.. (Talán a Törley könyv??) A stratégiailag fontos pontokra egy-egy szines papírkorongot kell tenni. Ha valamelyik játékos területébe tudja foglalni, vagyis nem lép rá, akkor az a terület a kétszeresét éri a pontok kiszámításánál...

Gabaux 2005. június 6., 12:53 (CEST)