Szerkesztő:Albi

A Go Wiki wikiből

Albrecht István vagyok.

Így kezdtem el gózni[szerkesztés]

1979 februárja: Az iskolánkban (Táncsics Mihály Gimnázium, Bp.) tevékenykedett egy fizika szakos tanár Arató László. Mellékesen ő volt az iskolai diákklub vezetője is.
Szóval az említett időszakban az iskola folyosóin megjelent néhány A4-es lap valami tücsök volt rajta, meg két betű: GO, ha jól emlékszem, meg ilyenek hogy 4 kyu meg mittomén mik. Laci, mert mi már csak így szólítottuk (az iskolán kívül), határozottan állította, hogy érdekes és jó dologról van szó és akik el fognak jönni bemutatót tartani, azok a barátai. Ennyi nekünk elég is volt, mert még nem csalatkoztunk benne.
A lényeg az volt, hogy egy szerdai délután, emlékeim szerint 1979. március 7-én néhányan elvonultunk az iskolához közeli klubhelyiségbe. Rövidesen megjelent egy hórihorgas ember, hosszú világosbarna hajjal, meg egy kicsit alacsonyabb rövid fekete hajú, bajuszos, fekete csillogó szemű. No, ők követték el rajtam azt a merényletet, hogy megmutattak egy játékot, amiről ők azt állították, hogy gó. Hát ők voltak akkor az ország majdnem legerősebb játékosai: Rigó István 4k és Göndör András 4k.

Rövid szabályismertetés után jött a felszólítás, hogy akkor játsszunk! Volt választási lehetőség: kicsi táblán, vagy normálon. No, "Ide nekem az oroszlánt is!" persze a 19-est választottam. Gondolhatjátok! G.A. 4k és én 35-40k játékerővel, 9 kő előnyből. (Vagy az már a második játszma volt? Mindegy.) Arra határozottan emlékszem, hogy a szabálymagyarázat sem volt éppen hiánytalan, mert nagy büszkén "kimentettem" az egyik csoportomat a tábla szélére, gondolván, hogy ott úgysem lehet körülkeríteni. ;-) Aztán jött a meglepetés, amikor András jól leütötte őket. "Hát ez csalás! Erről nem volt szó!" — gondoltam magamban és lenyeltem a békát. Szóval a második játszma után beláttam, hogy mégiscsak érdemes a 9×9-es táblára áttérni.

Nagyon bosszantott, hogy mindig kikaptam Andrástól. Látszott rajta, hogy értelmes ember — úgy csillogott a szeme — de magamat sem tartottam teljesen butának és azt gondoltam, hogy egy ilyen "egyszerű" játékban miért is ne tudnám legyőzni. Aztán egyre jobban bosszantott, hogy mégsem sikerült.

Még vagy két-három alkalommal jöttek el közénk játszani. Persze a szüleim nagyon boldogok voltak, hogy az érettségi előtti hetekben ezzel töltöm az időmet, de mit tehettek. Aztán ennek ellenére megtörtént az érettségi, bezárt az iskola, még a klub is kicsit hamarabb. Az utolsó alkalommal emlegettek valami Eötvös Klubot, ahol lehet gót játszani.

Eljött az ősz és egy kellemes szeptemberi délután a Károlyi Mihály utca és az Irányi utca sarkán sétálgattam. Jé! Ez lenne az a bizonyos Eötvös Klub? Na lesz, ami lesz, bemegyek! Talán még hármat sem léptem a bejárattól elém penderült egy tisztes korú és termetű úriember, Pista bácsi, és nekem szegezte a kérdést, hogy "Kit keresek?" Mondtam is neki rögtön, hogy "Ha jól emlékszem a nevekre, Göndör Andrást, vagy Rigó Istvánt akik góznak." Nem fogjátok elhinni! András "véletlenül" épp ott volt. Pista bácsi odakísért hozzá, leellenőrizte, hogy valóban ismerjük-e egymást, és mivel épp nem volt nálam elég zsebpénz, szentül megfogadtata velem, hogy a következő alkalommal, amikor oda megyek, kiváltom a klubtagságit, mert csak annak birtokában szabad a klubba betennem a lábam. Így is történt.

1979. vége felé vettem részt először góversenyen. Ez egy előnyadásos verseny volt a BEAC klubházában.

Nos nálam így kezdődött. A bosszankodás (mármint a vereségek miatt) egy-két hónap alatt elmúlt, maradt a gó és a tudás tisztelete.

Bocsi! Kicsit hosszúra sikerült, de így történt. Aki nem hiszi, járjon utána! :-)


Jelenleg 2k minősítéssel rendelkezem.

A KGS-en is szoktam játszani, albi névvel.