Stratégia és a játszma szakaszai

A Go Wiki wikiből
(Stratégia szócikkből átirányítva)

A sakkhoz hasonlóan a játék megnyitásra (fuseki) középjátékra, és végjátékra bontható.

A fuseki során a haladó játékosok lépéseinél az figyelhető meg, hogy a tábla különböző stratégiai pontjain próbálnak köveket elhelyezni, szétszórt alakban, nem jellemző egy-egy terület közvetlen elfoglalása. Előbb főként a sarkokra, aztán a tábla széleire kerülnek kövek, a tábla közepe inkább a középjátékban kerül „felosztásra”. Ezek a kezdeti, stratégiai kövek általában „többfunkciósak”. Jelezhetik bizonyos területek feletti irányítás átvételének szándékát, de egy támadás esetében előfordulhat, hogy az egyik kisebb területrész helyett egy másik kerül elfoglalásra. Erről a játékban a küzdelmek során születik döntés. A megnyitásban az egyes lépések megtételénél csak startégia megfontolásokat szoktak figyelembe venni.

(Megjegyzés: a professzionális játékosoknál ugyanakkor előfordul, hogy a a fuseki során már belebonyolódnak helyi csatákba. Ennek oka, hogy ők egy-egy kö hatását az egész játszmára pontosan előrelátják.)

A középjátékban a feleknek már vannak bizonyos alapterületei, léteznek alapmintázatok, de a tábla közepe még nincs felosztva. A játékosok középjáték küzdelmében a fuseki alatt kialakult erőviszonyokhoz képest több területet próbálnak elfoglalni, az ellenfél hibáit kihasználva elvenni területeket, elfoglalni köveket. A játszma ebben a szakaszában a stratégia fontossága fokozatosan csökken, és a taktika veszi át lassan a szerepét.

A végjátékban általában a nyitott kisebb rések bezárása történik meg. Versenyjátszmában ilyenre rendszerint akkor kerül sor, ha pár pontos különbség látszik a két játékos között, tehát minden egyes pontnál számít, hogy hova kerül. Ilyenkor az is döntő lehet, hogy ki tudja ügyesebben lezárni a területét. Nagyobb arányú vezetés esetében viszont sok játszmát feladnak, így végjáték nincs is. A végjáték tisztán taktikának fogható fel, még akkor is, ha az egész táblát figyelni. Gondolok elsőrorban egy-egy bonyolult ko-harcra.

A játék menetében jellemző, hogy egy játékos előnye lehet terület, vagy lehet ún. potenciál, azaz alakzatai erősségének előnye a másik játékossal szemben. A potenciál és a terület általában konvertálható egymással: jó játékmenettel egy potenciál területté konvertálható, illetve területhátrány helyes védekezés mellett csak potenciálvesztéssel hozható be. Így a különböző helyes játékmenetekben jellemző egy egyensúly: mindig valamit valamiért cserélnek a játékosok. Van továbbá ún. potenciális terület, avagy befolyás; a nem kezdő játékosok a területeiket először csak pontenciálisan szerzik meg. A híres, ún. „Shusaku fülpirító lépése” is ilyen: több oldalra ható befolyást, potenciális területet jelent.

A jó go játékra más szempontból is jellemző a kiegyensúlyozottság. A go ebben hasonlít a művészetekhez: fontos az intuíció, „érezni” kell, hogy mi a helyes egyensúlya a támadásnak, védekezésnek, területnek, potenciálnak; mi a helyes egyensúly a tábla különböző részeinek birtoklásában.

Amikor a játékosok a go elméletéről beszélgetnek, gyakran használnak japán szavakat. Nem csak azért, mert ezek szakszavak, hanem azért is, mert a keleti gondolkodás teljesen eltérő fogalmakat alkotott, amelyek nyugati nyelvekre nem fordíthatóak le megfelelően; egyszerűen nincs hasonló fogalmunk. Ilyen szavak pl. a "sente", „joseki”, „aji”, „moyo”, „sabaki”.

A "joseki" egy olyan játékminta, ami a megnyitásokhoz hasonlít, de a táblán többször lejátszható ugyanolyan típusú kezdőállás esetén. Haladó játékosok sok ilyen mintát tudnak fejből, de minden esetben érdemes rugalmasan válogatni köztük, illetve változtatni ezeket a környezet mintájának megfelelően.

A "moyo" olyan laza, néhány kőből álló alakzat, amely területigényt jelez Vannak lazább mojok is, amelyek nem biztosan számíthatóak területnek, hanem be lehet hatolni, "redukálni" lehet őket. Ennek is meg van a "tudománya". Egy mojo megtámadásának a támadó fél részéről meg lehet az ára, például legyengülhet vagy a támadó csoport menekülni kényszerülhet, így a terület elvesztése máshol megtérül. A profi játékosok tudniuk kell mérlegelni az ilyen helyzeteket és dilemmákat.

A "sente" azt jelenti, hogy egy játékos úgy tett előnyös lépést, hogy arra az ellenfélnek védekező lépéssel "kell" válaszolnia. Ez magyarul azt jelenti, hogy "akinél a sente van", az a kezdeményező, aktív fél, az irányít.

A go elméletre jellemző általános érdekesség, hogy ezen taktikai, stratégiai kérdésekre szólásmondások vannak. Ezek olyan irányelvek, ajánlatok, szabályszerűségek, heurisztikák, amelyek általában igazak. Például: "Áldozz fel egy követ a sente-ért!" (Egy kő (ha nem kulcsfontosságú), kevesebbet ér, mint a kezdeményezés.) vagy "Az ellenfeled lépésére válaszolj!". Ugyanakkor vannak kivételek, és a mesterek szintje ott kezdődik, amikor már ezeken a szólásmondásokon is túllépnek. Probléma akkor merül fel, amikor két heurisztika ellenkező dolgokat javasol egy állásban. Ilyenkor a játékosnak kell eldöntenie, melyik a fontosabb. Például az itt leírt két szólásmondás is ellentmond egymásnak, és a játékosnak kell eldöntenie, hogy ha egy kövét fenyegetés éri, akkor válaszoljon a második szabály értelmében, vagy hagyja ott, mert lényegtelen, az első szabály értelmében.