Az ősi kínai szabályok és filozófia

A Go Wiki wikiből

Az ősi kínai filozófiában a fekete a Yin, a fehér a Yang.

Yin és Yang[szerkesztés]

A Yin és Yang mindig egyenlő. Ha fekete lerak egy követ, akkor a fehérnek is le kell raknia egyet. Passzolni nem szabad. Ez nagyon fontos.

Virtuális lépések[szerkesztés]

Ha már nincs egy életed sem, amit betömhetnél, virtuális lépésre van szükség. A virtuális lépést nem a táblára rakod, hanem az ellenfél által elfogott kövek közé. Ha egymás után két virtuális lépés történt, akkor van vége a játéknak, és akinek több a foglya, az nyert.

Qi[szerkesztés]

Az ősi kínában, az első két élet (qi), ami kell ahhoz, hogy a csoport éljen, nem számít területnek. Még pontosabban: ha egy csoportnak nincs qi-je, akkor az halott és le kell venni a tábláról.

Így olyan csoportok is élnek a táblán, amelyeknek nincs szemük, sőt csak egy életük van, de amíg azt az ellenfél be nem tömi, az a csoport él. A jelölt fehér csoport él. Természetesen, ha a fekete rak még egy párat, akkor a fehér meghal, de amíg a táblán van, az él, ahogy az ősi kínai weiqi közmondás tartja: "ha van qi, akkor a csoport él a táblán, ha nincs qi, akkor a csoportot leveszik a tábláról" (有气则生,无气则亡).


A csoport "adó"[szerkesztés]

Hogy miért nem számít az első két élet a csoportnál, erre a legegyszerűbb példát adni. Tegyük fel, hogy a feketének van 1 csoportja n + m + 4 területtel, a fehérnek 2 csoportja az egyik n + 2 a másik m + 2 területtel. Valamint, hogy nincs komi.

A mai modern go-ban az állás döntetlen, de az ősi kínai szabályok szerint a fekete megnyeri a játékot, mivel ha a fekete folytatni akarja a játékot, akkor a fehér nem tud passzolni. És mivel amikor a fekete az (n + m + 1)-edik követ lerakja akkor a fehér befogja tömni az egyik csoportja utolsó elötti életét, mivel kötelező raknia.

Ezért van a csoport "adó", azaz, hogy nem számít az első két élete a csoportnak területnek. És ezért érte meg az ellenfelet szétvágni.

("Ellenvélemény": Szerintem a gó pontszámításának legelső módszere valószínűleg arról szólt, ki tud több követ elhelyezni a táblán, így jelezve, hogy megszerezte a tábla azon részét. Ilyen szabályok mentén a játszma lényegi része ugyanúgy zajlik le, mint a csoport "adó"-val kiegészített kínai (eredeti kínai) szabályok esetén. Az "érdemi" rész lezárulása után viszont az "ősi" szabályok mellett a területek felosztása után a játékosok azzal kezdenek el foglalkozni, hogy a megszerzett területekre ténylegesen is elhelyezzék a pontokat érő köveket, csoportonkénti két szem kivételével lefedve a teljes területet. Ebből az "ősi" terület számításból alakult ki a régi kínai pontszámítás, azzal a céllal, hogy a játék végén ne kelljen csak azért felpakolni ismert számú követ, hogy aztán megszámolhassuk őket. Mivel azonban nem szerették volna, ha a számolás egyszerűsítése egyúttal módosítja a végeredményt is, ezért bevezették a csoport "adót". A lépéskényszer valóban hasonló eredményre vezet, de szerintem sokkal újabb keletű elgondolás. A filozófiai értelmű változat olyan szabályok mellett alakult ki, ahol a lépések tényleges száma nem befolyásolja a végeredményt. Ezen kívül, nem is vagyok benne biztos, hogy a lépéskényszer komoly bevezetése mindig azonos eredményre vezetne, mint a csoport "adó" alkalmazása. Tegyük fel, hogy fekete körülkerít 20, fehér pedig 21 pontot. Mi kötelezné feketét arra, hogy a következő 18 lépését a saját területe csökkentésére fordítsa? Megpróbálhatna egy életképes alakzatot összehozni fehér területén is. Ha ezt fehér meg is tudja akadályozni, ahhoz lépnie kell a saját területére. Mire végképp bizonyos lesz, hogy fekete kudarcot vallott, esetleg fehérnek már csak 15 körülkerített pontja lesz, míg feketének megmaradt a 20. Ekkor persze jöhet fehér hasonló kísérlete fekete területén, de ezt esetleg fekete csupán három kővel is meg tudja hiúsítani és ahelyett, hogy veszítene 1 ponttal (csoport "adó"), nyerni fog 2-vel (lépéskényszer). A lépéskényszer melletti végeredmény nem csak a területek nagyságától és a csoportok számától, de azok konkrét alakjától és egy manapság nem használatos "végjáték fajta" kimenetelétől is függ.)

Amikor olyan állás alakult ki, hogy mindkét félnek ugyanannyi területe volt (figyelembe véve, hogy az első két élet nem számít), és a fekete épp az utolsó lépésével elfoglalta az utolsó dame-t a táblán és a fehérnek be kellett rakni egy követ a saját vagy az ellenfél területére akkor azt a partit döntetlennek miősítették. Az ősi kínában szerették a döntetlen játszmákat.

E mögött az a filozófia van, hogy mivel a tábla 19 x 19 = 361 mezőből áll és a fekete foglalta el az utolsó dame-t ez igazságtalanság mivel ha a fehér rak és folytatják a játékot akkor a fehér kikapna. Ezért az utolsó dame-t el kell osztani a Fekete és a Fehér között. (Yin és Yang)

Hivatkozások[szerkesztés]