Így kezdtem el go-zni

A Go Wiki wikiből

Ennek az oldalnak az a célja, hogy megoszthassuk egymással a go-val kapcsolatos első találkozásaink emlékeit.


A szobánkban (azért a többes szám mert sajnos közös a szobám az öcsémmel) a könyvespolcon volt a könyvek között mindig is egy doboz, ami egy 9x9-es gókészletet rejtett. A dobozon a következő matrica van: Újdonság `81, szóval jó régi. Sokáig csak szemezgettem vele, nem tudván mit kezdeni a dologgal. Olvasgattam néha néha a szabálykönyvet (füzetet) benne, és néha ki is próbáltuk és játszottunk egy-két partit, bár ahogy így visszaemlékszem az egy teljesen más go volt mint amit most ismerek. De valahogy nem sikerült a család egyik tagját sem elvarázsolni annyira, hogy partner legyen a go iránti érdeklődésemben. Körülbelül 2003 nyarán kezdtem el komolyabban érdeklődni a téma iránt, ekkor is még a családomat céloztam meg, majd miután ismét kudarcba fulladt a bevonásuk, ősszel el kezdtem az IGS-en játszani, majd 2003 februárjában áttértem a KGS-re majd 2003. december 28-án a Pezsgő Kupán belevetettem magamat a magyar go-életbe.

--Stone 2005. március 14., 22:19 (CET)


Az én történetemet itt találod: Albi


Jómagam gyerekkoromban egy Füles-évkönyvben találkoztam a gó meglehetősen zavaros leírásával. Mivel ezt követően olyan hevesen kezdtem el érdeklődni a játék iránt, hogy számomra kétségtelenné vált, hogy valamelyik régi nagy játékos reinkarnációja vagyok. :-) Mivel sem a játékerőm, sem a stílusom nem emlékeztetett egyikére sem, ezért bármelyiké lehetnék, de figyelembe véve egyéb dolgokat (alkohol iránti előszeretet!), csakis a Yasui-ház 9. fejéről, Yasui Sanchiről lehet. szó. 1980-ban, mikor elkezdtem az egyetemet, elkerültem én is az Eötvös klubba, és innen már nem volt megállás Göndör és Rigó urak jóvoltából.

Üdv PHoward


Jé, miket tudok itt meg a wikin. :-))) Én a Táncsicsban érettségiztem 1980-ban. Albi akkor te eggyel felettem jártál ?
Engem Arató tanár úr nem tanított, nekem női fizika tanárom volt (Holicsné), így nem hallottam annak idején a góról. Viszont akkoriban a Füles újságban én is olvastam egy sorozatot a góról. Ez lehet, hogy nem ugyanaz, ami az évkönyvben volt, mert ha jól emlékszem ez kb. 10 részes volt és hetente jelent meg. Arra már nem emlékszem, hogy ez mikor volt, de arra igen, hogy a sorozat végén rendeztek egy versenyt is amin én nem alkottam jelentőset. :((( Viszont a végén volt egy szimultán úgy mondták az akkori magyar bajnokkal. Lehet, hogy anno én is játszottam 9 kőből Göndörrel ? Sajnos aztán nem voltak partnereim a gó játszáshoz, így nem játszottam, de egy évvel később újra megjelent egy cikk a Fülesben és megint volt egy verseny is amin indultam. Akkor a győztes indulhatott egy igazi versenyen is. Lehet, hogy ez az akkor megrendezett Európa bajnokság volt ? Lehet, hogy mégse, de azóta mondták, hogy hol rendezték az EB-t és én ugyanarra a kollégiumra emlékszem. Akkor ott voltam a helyszínen, de nem engedtek indulni, mert túl gyenge voltam.
Akkoriban voltam az Eötvös klubban is, de nem találtam velem egyenrangú játékos. Egyszer egy 9 köves partiban jól elvertek. Így aztán hosszú időre abba hagytam a gót.
Aztán 1999-ben a Chip magazin CD-jére felrakták a Turbo Gó programot és akkor újra felelevenítettem a tudásom, és elindultam életem első igazi versenyén is a magyar bajnokságon. Utána tudtam meg, hogy van egy klub a Zenta utcában, ahol aztán nem csak vereségeket szenvedtem és egyre jobban megragadtam a gó mellett.

Üdv
KKP



Az én megismerkedésem a go-val nem ilyen romantikus. Én nem találkoztam a csillagszemű juhásszal. A go-val való első találkozások egyike, általános iskola alsótagoztában lehetett. A Pajtás újság keresztrejtvényében sokszor előbukkant, hogy "távol-keleti játék" (két betű). A "go"-val találkoztam gimnázium első osztályában is, angolórán. Rendhagyó ige volt: go, went, gone. Utána sokáig semmi.... sajnos.

Amikor kezdtem dolgozni, 24 éves koromban, akkor figyeltem fel arra hazamenet, hogy az egyik szoba ajtaja nyitva, és bent egy férfi és egy nő fehér és fekete köveket rakosgat. Született intelligenciámmal, azonnal rájöttem, hogy biztos játszanak valamit, és a rám jellemző kíváncsisággal azonnal meg is kérdeztem, hogy mit csinálnak. (Itt lehetne egy kis romantikát belevinni, ha úgy írnám, hogy azért mentem oda, mert egy nő is volt a szobában, és ha két férfi játszott volna, akkor eszembe se jut érdeklődni. A romantika happy end-je, hogy "azzal" a nővel élek már több mint húsz éve. Az az igazság, hogy még körülbelül 5 évig voltunk "csak" kollégák a hölggyel, mielőtt a gyermeknevelés hímes mezejére léptünk volna.) Az első időszakban viszonylag normálisan fejlődtem, a korosztályomnak megfelelő sebességgel. Egy-egy üstökös ugyan elzúgott mellettem. Határozottan emlékszem, hogy egy Pocsai nevezetű "srác" minden héten odajött a klubba, és függetlenül az eredménytől, mindig egy-két kővel kevesebb előnyt kért, és nem is kapott ki csúfondárosan. Amikor jöttek a gyerekek, akkor jó családapához illően abbahagytam a go-társadalmi életet. Addig minden évben jártam go-táborba, versenyekre. (Apropó go-tábor, tudtátok, hogy az első go-táborok még a Szentendrei szigeten voltak, és munkahelyi kielboat-tal tudtam odamenni?) Ekkor 5 kyu-ról kaptam elismervényt egy versenyen való jó szereplésem okán, és ekkor kaptam első japán legyezőmet, ami a verseny fődíja volt. Utána nagyon sokáig, egy barátommal go-ztunk a lakásunkon, majdnem minden héten. Hol Õ húzott el, hol én. Meg voltunk győződve, hogy már valahol az 1 dan környékén járhatunk. Amikor "visszatértem" a go-életbe, volt nagy pofára esés. Megvertek, mint a lovat, és visszacsúsztam 7 kyu-ra. Kemény munkával visszaküzdöttem magam az 5-re és megalapítottam a "For ever five kyu"-sok klubját. :-)

enel



Ha én nagyon szenzációhajhász módon próbálnám leírni, hogyan kezdtem gózni, akkor azt mondanám, hogy előfelvételisként Lenti laktanyájában töltött 11 hónapomnak ez az egyetlen pozitív emléke... De ezzel leginkább ott szerzett előfelvételis barátaimat, későbbi évfolyamtársaimat sérteném meg...

Az igazi történet: a bevonulás során egy szobába kerültem két FIDE mesterjelölt sakkozóval, és hasonló figurákkal. Valaki csoda módon minden szigorú ellenőrzés ellenére be tudott csempészni egy kis méretű, de szabványos 19-es készletet. Kevés szabadidőnkben próbálkoztunk a játékkal, és meg is tetszett. Gondolom, ebben egy adag sznobéria is lehetett, és az, hogy apámmal szemben a sakkban nem sok sikerélmény várt korábban. Utólag kiderült, hogy a szabályokat jól alkalmaztuk, csak stílusunk volt csapnivaló. Leszerelés után rendszeresen látogattam az Eötvös klubot, és a kezdőkre jellemző pofátlansággal AJÁNLOTTAM Göndör Andrásnak egy partit.... (Egyetlen mentségem, hogy halvány lila elképzelésem sem volt, kivel állok éppen szemben.) Tanulságos volt, de szerencsére utána, és később még néhány alkalommal szívesen, türelemmel, és nem mindennapi szellemességgel magyarázott nekem. Egyetemi éveim alatt a szabvány módon, zárthelyi korszakok és vizsgaidőszakok közötti lelkes gózással teltek. Ez persze nem tette lehetővé igazán a fejlődést, főleg azért, mert más hobbijaimat sem adtam fel (túrázás, zene, stb).

Amikor tanítani kezdtem, mindkét iskolában próbálkoztam gószakkör indításával. Egyedül a Németh László Gimnáziumban jártam sikerrel. A szakkör indításához az MGE nagyon sokat segített. Érdekes módon a gimiben, amikor először vittem be nem szakszerű helyettesítésre a saját gókészletemet, sokan emlegetni kezdték egyik tanár elődömet, nevezetes Göndör András tanár urat........ :-))

Gabaux


2002 telén kerültem ki Finnországba egy B. Géza nevű barátommal, aki már korábban is munkatársam volt. Itthon Magyarországon is népszerűsítette a munkahelyünkön a go-t, de valahogy nem csaptam rá. Odakint viszont azt mondta, hogy menjünk el a helyi go-klubba Turkuban. Azt gondoltam, hogy miért is ne, úgy sincs nagyon mit csinálni idegenben, ez is az ismerkedés, időtöltés egy módja. A go tehát nem volt teljesen ismeretlen nekem ekkor. Már elolvastam a szabályait egyszer, és próbáltam játszani amolyan teljesen magam módján. Emlékszem, hogy azt nem értettem, hogy hogy alakul ki az, hogy "ez a terület az enyém, az a tied". Nem értettem, hogy ha valaki lekerít egy területet, akkor az az övé-e vagy sem, és egyáltalán, miért nem a nagyobbik az övé. Azt, ahogy ez a go-ban végül is implicit módon definiálva van, máig is csodálatosnak tartom. Nos Géza barátomnak köszönhetően hamar felfejlődtem 20 kyus szintre, és egy hónap múlva már a helsinki versenyen is játszottam. Tapasztalataim szerint a fejlődéshez sok tanítás, olvasás szükséges, legalábbis ha nem vagy valami nagy zseni. Jelenleg olyan 7 kyu körül mozgok, és nagyon lassan fejlődök tovább. azóta is Finnországban élek, és mivel sok városban laktam, ezért sok go-klubban jártam már itt. A go nekem az ismerkedés egy formája is volt ebben az országban, része bizonyos társadalmi beilleszkedésemnek.

Brendel Matyas currently not a User


Egyszer, régen, bementem az Eötvös Klubba, mert valaki mondta, hogy ott valakik valami furcsa játékot játszanak és érdekelt. Akkor épp Göndör Andris játszott Etiennel és Borsos Pista kibicelt, tehát ráért. Gyorsan elmondta a játék szabályait, majd leültetett a táblához 9 kő előnnyel és elvert, mint szokásos. A parti végén bevallotta, hogy vesztésre állt sokáig, de én nem vettem észre a kulcslépést, amit ő igen és meglépte. Erre azt mondtam magamban, hogy nem lehetek olyan ..., olyan ..., szóval olyan és majd bebizonyítom. Azóta is bizonygatom.
Valaha 4 kyu is voltam, most talán 8?, mert inkább gyerekneveléssel foglalkozom és vadul kibicelek a KGS-en, de talán játszani is fogok valamikor.
Hogy miket nem tudok meg a Go Wikin! Azt például, hogy Törley Dezső írogatott a Fülesbe. Lehet, hogy ő is írogatott, de az biztos, hogy én voltam oly kedves és agyaltam vagy 3 hónapig a go rejtvényeken (nem tovább, mert nem volt visszajelzés, érdeklődés és a főszerkesztő lemondta a többi cikket), de azért szerkesztettem a két évkönyvet (mint most kiderült, zavarosan) és szerveztem meg egy-két Füles kupát, a szolnoki go tábort, amit a 15 kyu-s csehszlovák csapat nyert - akik már akkor 1 dan körüliek voltak, de az erőt csak nemzetközi versenyeken ismerték el - és ott találtuk ki a négyszínű go-t éjszakába nyúló agyvízlázas partikkal. A készletem még mindig megvan valahol a pincében.

Üdv: Inimma


Kedves Pista!

Zavaros Füles évkönyvről én írtam, de ez nem a te munkád volt, hanem jóval korábbi, még a hetvenes évek elejéről vagy tán még korábbról. Ebben szerepeltek olyanok, hogy a fehér ejtőernyős elfoglal egy pontot (vagyis fehér lépett) és ehhez hasonlók. A te munkád ennél jóval frissebb tán még húszéves sincs:-)

Üdv Kis Kós


HelLó!

No, hát ha már regisztráltam, akkor én is belekontárkodnék ide, ha nem nagy probléma. Szóval a lényeg, hogy én nem olyan rég ismerkedtem meg a góval, de azonnal beleszerettem ebbe a remek játékba. Egész pontosan úgy találkoztam vele, hogy japán könyveket olvasgattam és ott többször is megemlítették a gót. Nézem, hát mi a rák az a go? Fogtam magam, beírtam Wikipediaba, hátha talál valamit. Ott el is olvastam a játék leírását és szinte villámcsapásként ért a gondolat, hogy ezt meg kéne tanulni nekem is. Hamar rá is találtam az Interaktív Út A Góhoz című oktatóprogramra. Végigcsináltam, majd Yahoo! Games-en kezdtem játszani. Innentől pedig az őrületet nem lehetett megállítani. Fel került a gépemre az Igowin, megtaláltam a GoWiki.hu-t, vettem egy go készletet és elkezdtem a haverjaimat is megtanítani, hogy legyen kivel játszanom akkor is ha nem vagyok gép előtt. és hogy innen hova tovább? Majd meglátjuk...

Üdv,

--Shagya 2006. január 23., 22:15 (CET)

Üdv!

Első találkozásom a Go-val egy karácsony estjén történt, mikor 8 évesen kibontottam a tesómék ajándékát, ami egy távol-keleti logikai játék volt. Lejátszottunk egy két menetet, de nagyon nem értettük meg, így Vízkeresztkor repült fel a padlásra. Aztán idén nyáron, unalmamban elkezdtem nézni a Hikaru no Go-t. Nagyon tetszett, és úgy a második rész környékén derengett fel, hogy valahol a padláson pihen egy tábla. Nosza, megkerestem. Ezután a kgs-en meg Anyával játszottam jó pár meccset, mire az egész magával rántott.

--Petikek 2006. december 13., 8:30(CET)


Másfél évesen. Janka.jpg Hellóbelló, Tóth Janka